Mielőtt megindulna a buziskodás, hogy a Fásy Zsülike júliusban már a századik fellépésén is túl volt, és talán már el is vesztette, nekünk meg csak akkor volt meg az első, azért leszögezném, hogy korábban külön-külön azért már játszottunk. Én például a haveromék helyén, ami a zenei kultúra Szibériája volt. 5 rugóért volt korlátlan italfogyasztás, aztán a sok Danubiuson nevelkedett juszt is a pocsolyába léptemre akarta letépni magáról az izzadt, rongyos ingét, azt volt aki még a pult alá is befeküdt rá. Erőlködhettem én a sok giga frissen megvásárolt zenémmel, ha a májpusztító halláskárosultak ugyanazt a kb 200 megányi zenére akartak tobzódni, akár Allianzos cégesbuli volt, akár születésnapos brigád tévedt be, és még a Normafa Open Air szervezői is a Felicitára hörögtek, meg húzkodták fel a nadráguk szárát, hogy mutogassák ország-világnak a gusztustalan vádlijukat.
Ilyen körülmények között nem volt csoda, ha az ember meg nem értett zseniként gondolt magára, akit megerőszakolt a pocsolyahíg kereslet. Aztán a Normafás srácok gondoltak egyet, különösen az egyik, amelyik már gyereknek is tehetségesnek ismerhetett meg, másnem abban hogy hülyére vertem asztaliteniszben, fociban, rizikóban, meg úgy mindenben, kivéve a szó denotatív értelmében, szóval azt gondolta ki a F. Balázs, hogy majd csinál egy normafás születésnapi színpadot, én meg ott fogok parasztkodni, hordozom a vállamon a laptopot és hótbebaszva játszok minden szart. Mondtam, ha ez kell hívja el a Dévényit, meg a Hamvait, aztán tologassa őket körbe egy tolókocsin. Mivel ez már neki is túl paraszt lett volna, pedig ő DNB-s Dj karrierje csúcsán is csak annyit tudott, hogy csattogtatva ráerőszakolta valamire a Bad Company-től a The nine-t, így kompromisszumként annyiban egyeztünk meg, hogy majd tolok igényes elektronikus klasszikusokat. Ő mégis elnevezte a színpadot Elektró Mulatónak, nem hazudtolva meg vonzalmát a legősibb férfimesterség irányában.
Mivel az előttem és utánam játszóknál jóval nagyobb közönséget szaporítottam (N>1), így mondták, hogy verbúváljak magam köré még pár kóklert, aztán legközelebb kapunk egy saját stage-t. Nathanp egyértelmű választás volt, mert amikor először találkoztam vele a Tarda buliban, akkor is a rajongói helyett a keverőpulttal volt elfoglalva. Aztán még találkoztam vele jópárszor, amikor helyettem, a haverjai helyett, a csaja helyett, a söre helyett, a külvilág helyett, és az Atrium Hyatt is a keverőpulttal volt elfoglalva. Oszi úgy jött, hogy ő is mindenféle ketyeréket emlegetett, hogy azokkal mit hogy csinál, meg az oszicillátor, meg a fasz tudja. Cadixon meg pillanatig sem kellett elgondolkozni, mert azon kívül, hogy iszonyatos mennyiségű és veretésű tech nótát tud a fbuk falára kipostolni, a neve a külkeres gólyacsajok körében is jól cseng. És mellesleg még a David Guettát is letolja nekik.
Szóval a szeptemberi normafára már meg is alakultunk, én meg is mentem sajnos, de ettől függetlenül én kurva jó voltam, és előttem Oszi se volt rossz, Nathanp-n pedig meg már nem tudtam hangokat befogadni, de állítólag érdemes őt is megnézni. Érdemeinket azért fel tudom sorolni: múltkor sikerült az egy mezőn lévő NVC-nél kétszer hangosabban játszanunk, így az ő közönségük is igényes zenét hallgathatott, illetve az utánunk következő Ninja Breakes gyerek Nathanp fülesében játszott. Egyszer pedig egy kanapén ültem Dieselboy-jal. Azt pedig inkább nem említem meg, mikor Bárány a mellettem lévő piszoárba pisált.
Utolsó kommentek