Nem tudjuk van-e olyan olvasó, aki esetleg még nem dj, de amennyiben van, azoknak szeretnénk egy kis kedvet csinálni a műfajhoz. Például dj-ként lehet a pult alatt szopatni. A csaj djk meg szophatnak, és addig betesznek egy cédét. Ez nem városi legenda, ez tényleg így működik. De még ennél is jobb érzés, ha az általad játszott zenére partiznak az emberek. Erről mondjuk kevesebbet tudunk, mert mindig szar hanguccot kapunk, a színpadunkat is mindig szar helyre rakják, ránkszerveznek, vagy beraknak minket kora estére, amikor még nincs senki, vagy hajnalra, mikor már az utolsó zombi is felborult, azt az is sajnos jellemző hogy a szervező nem jól hirdeti meg a bulit, gázsit is annyit ad, hogy az embernek az rca kábelt sincs kedve bedugnia a kazettás magnóba, és vagy esik az eső, vagy ha zárt helyen játszunk, akkor meg bazmeg egyből kisüt a nap, és negyven fok van. De reméljük, hogy mindez hamarosan megváltozik, és ha a közönség is kicsit igényesebb lesz, és nem érik be a szarral, akkor rengeteg ember őrül majd meg a zenénkre. A djt azonban más elismerések is érhetik, például amikor megkérdezik, hogy mi ez a szám, ki az előadója, bár azt azért jó tudni, hogy ezt egyikünk sem szereti. Egyáltalán a beleugatást nem szereti egyik dj sem, nem véletlen van a dj pult magasan, és nem is kell behajolgatni, meg cetlit lóbálni, meg visongani, hogy milyen számot akartok, mert senki nem rátok, meg a kedvenc számotokra kiváncsi. Ha meg mást akarsz, fölírod szépen a számod egy cetlire, és leteszed a pult végébe.

Amit még jó tudni mielőtt dj leszel, hogy sajnos a legtöbb dj-nek nagy az arca. Pl kérnek tőled tűt a lemezjátszóhoz, mikor jól látja, hogy te laptopról tolod. Azt röhög. Pedig kurvára ne röhögjön, mert semmi vicces nincs abban, hogy a 21. században bakelitről erőlködik, mert amíg ő kikeresi a táskájából a lemezt, addigra én már lejátszottam B-től F-ig az összes könyvtárban lévő zenét.

Három bulival a hátunk mögött azt hiszem már elmondhatjuk magunkról, hogy ismerjük a dörgést. Ráadásul magát a szórakoztatóipart sem ma kezdtük, mindegyikünk több éve blogol, ami nagyon hasonló a dj-zéshez. Például ahogy tök nem mindegy, hogy két szó egymás után illik-e, úgy nem mindegy, hogy két szám is illik-e egymás után. Például. Aztán a szövegnek is van ritmusa, hogy folytassam. De persze vannak különbségek is, például ha nathanp ír, akkor kevésbé teátrális mozdulatokkal teszi, mint amikor a középből vesz le. Mert akkor olyan mint Dombi Tibor a tizenhatoson belül. Persze jó ha a djnek van saját stílusa, például hogy bukósisakban játszik, vagy hegesztőszemüvegben. Nathanp-nek már van, ő ezért döntött a Freddy Krueger maszk mellett. Oszinak hiába mutogattam Daft Punk, meg Bloody Beetroots videókat, ő továbbra is búvárcuccban akar játszani. Annak ellenére, hogy az nem túl ergonómikus, és a crossfadert is csak úgy tudja kezelni benne, hogy egy partvisnyéllel piszkálja. 

De a kezdeti nehézségek ellenére nagyon reméljük, hogy kurva híresek leszünk. Dj-ként is, aztán majd üvöltözhetjük a mikrofonba, hogy térdre gecik.